A karácsonyt megelőző este karácsony vigíliája, vagy szenteste, december 24. napja. Régen fő jellemzője a várakozás volt: a böjtös, egyszerű vacsora után meghitt családi együttlétben teljesedett be az adventi várakozás. Ezért karácsony böjtjének is nevezték e napot, melyhez számos népszokás és hiedelem tartozott. Ezek egyrészt a téli napfordulóhoz, illetve az évkezdethez, másrészt magához a karácsonyhoz kapcsolódtak. A szenteste fénypontja az éjféli mise.

A karácsony az egyik legnagyobb keresztény ünnep, a húsvét ünnepe után a legjelentősebb, amellyel Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékezünk.

Nem csak a vallásos emberek számára fontos ez az időszak, hiszen az egész világ a szeretet ünnepeként éli meg. A karácsony globálisan a legjelentősebb, a legszélesebb körben megült ünnep. A kereszténység számára Jézus születésének emléknapja, ám szinte minden embernek a békesség, a család és a szeretet ünnepét jelenti. A karácsony a IV. században lett hivatalos ünnep. Megünneplése a kereszténység terjedésével az egész világon ismert lett, de természetesen vannak eltérések az egyes országok szokásai között. A karácsony szokásai sokat alakultak és változtak a hosszú évszázadok alatt, de néhány dolog ma is ugyanúgy élő hagyomány, mint kétezer évvel ezelőtt. A családok ilyenkor együtt vannak, az ajándékozás, és a következő napokban a vendégjárás és vendégvárás ma is szokás.

December 24-én minden évben eljön a szenteste napja.

December 24.., Szenteste két ünnepi mozzanatot foglal magába, amelyet az egyház liturgikus körültekintéssel kapcsolt össze. Egyrészt bibliai ős szüleinknek, Ádámnak és Évának nevenapja, a karácsonyi misztériumjáték és ünnepi szimbolika forrása, és az Ószövetség megváltatlan világából, a kezdődő új esztendőre, az emberi megújulásra való előkészület, vigília. A magyar népi hagyományban ezen a napon csak a ház körül szabadott dolgozni, a mezőn tilos volt tevékenykedni. Nem volt szabad kölcsönadni, mert ez elvitte a szerencsét. Ezen az éjjelen merítették az ún. aranyos vizet, melynek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Egyes vidékeken az éjféli mise alatt a pásztorok körbejárták a templomot, és ostorcsattogtatással, kürtöléssel igyekeztek a gonoszt távol tartani. A gazdák mise után megrázták a gyümölcsfákat, hogy bő termés legyen. A háziállatoknak piros almát adtak, hogy egészségesek maradjanak. A családok ezen a napon böjtöltek, és este is böjti vacsorát fogyasztottak: alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül, végül mákos guba. A néphagyomány szerint a karácsonyi asztalon található ételek fontos szerepet játszottak az ünnep alkalmával. Szentestére ma is gyakori ételek többek között a mákos guba, a hal, a halászlé, és a töltött káposzta. Szenteste délutánján a gyerekek betlehemezni jártak. Máig jellemző, hogy az ünnepi asztal is különleges díszítést kap, ínycsiklandozó finomságok kerülnek rá, és a gyerekek izgatottan várják az estét, az ajándékozást. A karácsony egyik legszimbolikusabb jelképe ma a karácsonyfa. A karácsonyfa-állítást német eredetűnek tartják, Magyarországon Brunszvik Teréz állított először 1824-ben. A karácsonyfát kezdetben ehető dolgokkal, főleg almával, a termékenységet és a bőséget szimbolizáló dióval, mogyoróval, ostyával, mézes pogácsából készült figurákkal díszítették és gyertyát is helyeztek a fenyőágakra. A fa csúcsára csillagot vagy angyalkát helyeztek. A karácsony Magyarországon elképzelhetetlen szaloncukor nélkül, ami tipikusan magyar karácsonyi édesség, amit kezdetben kézzel készítettek és fényes papírba csomagoltak. Szaloncukrokkal kizárólag nálunk vagy a szomszédos országok magyarlakta településein díszítik a karácsonyfát. A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állítás szokásánál is újabb. Ajándékot régen a kántálók, betlehemezők, köszöntők kaptak, ami étel és egy kis pénz lehetett. A ruhafélék, játékok ajándékozása sokkal később kezdődött. Karácsonykor sokkal többen látogatják meg a templomokat is.